Úszás: Nagyon szép műfaj a statisztika, de… – Milák

– Lassan hozzászokhatunk, hogy mindig képes meglepni a világot. Tudja, hogy a magyar bajnokságon kétszáz pillangón úszott 1:52.71-es idejével megnyerte volna a kazanyi és a budapesti világbajnokságot, sőt a riói olimpiát is?
– Megnyertem volna, ha annyit tudtam volna akkor úszni, mint most – válaszolta mosolyogva a 18 esztendős Milák Kristóf. – Nagyon szép műfaj a statisztika, jól is hangzik ez az állítás, de hát nem voltam ott azokon a versenyeken, nem én nyertem meg őket. A következőket majd meg fogom – remélem.

– Sós Csaba szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, hogy Milák Kristóf képes a világcsúcsra – most 1:51.51 – kétszáz pillangón, bár hozzátette, semmiképpen sem szeretne terhet rakni az ön vállára.
– Azért csak sikerült...

– Felkapta a fejét a kapitány kijelentésére?
– Először nagyon nem örültem neki, kérdeztem is: jaj már, Csaba bá, miért kell ezt csinálni? De...

– De?
– De nem mondott valótlant. Szerencsére azt sem mondta, mikor, csak annyit, hogy az idén. Remélem is, hogy meglesz idén a világrekord. Ebben az évben nem a versenyeken van a hangsúly, sokkal inkább a tanuláson, meg aztán valamivel könnyebb is ez a szezon, mint a többi, hiszen csak Európa-bajnokságot rendeznek, aztán pedig jön az ifjúsági olimpia; ha az Eb-n az élen végzek, az ifiolimpiát már csak a kisujjamból kellene kiráznom – állítólag...

– Állítólag? Ezt mások mondják, vagy ön gondolja így?
– Én gondolom így. De azért résen kell lennem, hiszen bármikor születhet egy-egy kiugró eredmény, vagyis a figyelmem nem lankadhat egy pillanatra sem.

– Azért azt ne feledjük, hogy a kétszáz pillangó jelenlegi világcsúcstartóját úgy hívják, Michael Phelps. Motiválja, hogy egy ekkora klasszis rekordjára törhet?
– Az, hogy az ő világcsúcsát van esélyem megdönteni... Hogy is fogalmazzak... Nem cserélnék senkivel.

– Szárnyal a medencében, mindezek után, illetve közben hogyan tud kinyitni mondjuk egy történelemkönyvet? Hat hét múlva érettségi, ha jól tudom, addig csak délutánonként jár edzésre.
– És azt a napi egy edzést úgy kell megcsinálnom, hogy minden alkalommal ki kelljen húzni a vízből – a maximumra lesz szükség minden délután mind minőségben, mind hozzáállásban.

– Tanulni nehezebb lesz?
– Igen. Már megvannak a tételek, kedvem is van egyébként a tanuláshoz, viszont az írásbelitől tartok kicsit. Tanulni, magolni tudok – az írásbeli más lesz.

– Hogy tud majd kétfelé koncentrálni?
– Muszáj lesz.

– És akkor az autóvezetésről még nem is beszéltünk. Halad vele?
– Vezetek. Már közúton is, de azt nem mondom meg, mikor szoktam... Szeretném már megszerezni a jogosítványt, szeretnék kicsit önállósodni, hogy ne kelljen a szüleimnek rám, nekem meg rájuk várni, ne kelljen hozni és vinni az edzésre, az iskolába. Nekem is ezerszer könnyebb lenne, ha vezethetnék már.

– Az ősszel azt mondta, szeretne mást is úszni, szeretne a pillangón kívül más úszásnemben is versenyezni. Ezen a téren hogy áll?
– Amikor az edzőm, Selmeci Attila engedi, úszom háton is az edzéseken. Sőt, mellen is, oda is teszem magam, de nagyon nem megy.

– Cél a vegyes?
– Csak azon van esélyem, a többi számon képes vagyok kompenzálni a mellet.

– Száz és kétszáz pillangón kiváló, egyre jobb időket úszik, miért kell ezek mellé még másik szám? Nem mondja senki, hogy Kristóf, csináld csak a pillangót?
– Kell a változatosság. Minden edzésen csak pillangóra készülni borzasztó lenne. Úgy nem haladnánk előre. És háton is érzem magamban a potenciált, van még bennem bőven. Egyelőre csak ötven és száz háton, mert a kétszázra azért kicsit jobban rá kellene készülni, jelen állapotomban az a táv ebben az úszásnemben még nagyon fájdalmas lenne. Ahogy mondtam, a mell sajnos még nem megy, egy év vagy talán kicsivel több is kell ahhoz, hogy olyan szintre hozzam magam, hogy érdemes legyen versenyen is indulnom.

– Csalódott lenne, ha kétszáz pillangón nem nyerne az augusztusi glasgow-i Európa-bajnokságon? Egyáltalán: tartunk ott, hogy ilyet lehessen kérdezni, esetleg kijelenteni? Bár a kontinensviadal előtt utóbbit nyilván sokan megteszik.
– Van nekem egy jó barátom, aki arra tanított, hogy így sohase gondolkodjak. Mindig pozitívan, jókedvűen álljak oda a rajthoz, sohase úgy, hogy azon kattog az agyam, mi lesz, ha nem nyerek, ha nem úszom meg a kívánt időt. Az, hogy ki hogyan dolgozott az edzéseken, kijön a versenyeken, a medencében már minden fejben dől el. Ezek a kérdések vagy éppen kijelentések meg sokszor tökéletesek arra, hogy az ember önbecsülését a sárba tiporják.

– Még fiatal ahhoz, hogy ezt az évek során tanulta volna meg – alapvetően ilyen?
– Igen, én mindig is így álltam hozzá, ezt tanultam otthon, és ezt tanultam az uszodában is.

– Ahol egyre többen beszélnek önről. Azért az mégiscsak jó, hogy fiatalként ilyen hamar befogadta a csapat, a felnőttválogatott, nem?
– Azért az eredmények miatt ez nem olyan meglepő, furcsa is lenne, ha egy jó úszót nem fogadnának el a társak. De persze kell az is, hogy emberként is jó legyél. Folyamatosan erősödik, gyarapodik a magyar válogatott, remélem, egyre népesebb csapat utazik majd a világversenyekre. Benne én is.